Az utcán épp Hannah és Juliette sétált, akiket nagyon utáltam. Mindig Dereck-re hajtottak. Most meg végképp az ellenségeim lettek, mert látták, ahogyan Dereck megcsókol, szóval mostmár az életem egy nagy... Hagyjuk! A csók nagyon jó volt.. Nagyon meg is lepődtem! Odajött hozzám Hannah, és elkezdett ordibálni.
-Csá te kis..! Hogy merted megcsókolni a pasim? Húzz a píííbe! Gyere drága Dereck-em, menjünk! - Hannah.
-Mi? Ti jártok?? Dereck, akkor miért csókoltál meg? - eközben egy könnycsepp buggyant ki a szememből.
-Dehát én nem járok vele! Az egészet csak kitalálta! - mentegetőzött Dereck.
Nagyot csalódtam benne. Hazamentem. Addigra már anya otthon volt, és láttam ahogyan sírás közben összerogyok a földön. Odajött hozzám és megvigasztalt.
-Te jó ég, mi a baj? - kérdezte.
-Csak megsértettek.... - válaszoltam, igaz utálok hazudni.
Felmentem a szobámba, és bezártam az ajtót. Lefeküdtem az ágyamra és sírtam. Egyszer csak kopogást hallok az ajtómon.
-Kicsim, vendéged van! Dereck az!! - mondta anya.
-Most nem vagyok olyan kedvemben, hogy beszélgetni tudjak!! - mondtam.
-Lizz', kérlek! Engedj be, beszélnünk kell! - mondta Dereck.
-Nem érdekel, hagyj békén! Gondolom már anya is tudja... - én.
-Nem, nem tudja. Most kérlek engedj be! - Dereck.
Nem tudtam mást tenni, nem hallgatom az ordibálást. Inkább beengedem. Sokkal jobba járok... Vagyis mégsem, de akkor is beengedem. Csak előbb letörlöm a könnyeim.. Kinyitottam az ajtót. Anya nem volt ott, ő a konyhában csinálta az ebédet. Amikor Dereck szemébe néztem, láttam hogy sír. Még nem láttam fiút sírni, ezért volt érdekes. Egymásra borultunk.
-Bocsáss meg. Hannah egy.. Tudod jól mi! - Dereck.
-Tudom, egy liba! Önfejű hülye! Ez az enyhe véleményem róla! - nevettem.
-De miért akarna hazudni? Csak mert utál engem? - én.
-Azt akarja, hogy ne legyenek a csajok a közelemben. Tudod, hogy magának akar.. Viszont nem fogom magam hagyni! Nekem Te kellesz, szerelmem! - majd megcsókolt. Közben lentről anya hangját hallottam.
-Dereck, itt ebédelsz? - anya.
Rámosolyogtam Dery-re.
-Igen. ha nem zavarok! - mondta.
-Dehogy zavarsz édes. - súgtam a fülébe. - Nagyon szeretlek!
-Én is! - Dercy.
Lementünk kajálni, utána pedig megbeszéltük, hogy elmegyünk és leordítjuk Hannah fejét. Ezt tuti nem ússza meg élve!