Sziasztok! Lizzie Wood vagyok, 12 éves angol lány. Egyik nap, mikor tanultam, kopogást hallottam az ajtómon. Biztosra vettem, hogy a barátnőm, Nicky lesz az. Kinyitottam az ajtót, és tényleg ő állt ott! Megörültem, hogy most legalább nem fogok unatkozni. Beszélgettünk arról, hogy de jó lenne, ha Miami-ba mehetnénk.
-Erről szeretnék veled beszélni... - mondta Nicky.
-Elutaztok? - kérdeztem ámulva, és szomorú lettem.
-Te is jöhetsz!!! - mondta ugrálva.
Nagyon megörültünk, és szaladtam is le a földszintre anyához a jó hírrel. Sajnos anya eléggé szigorú volt, és kb. 20% volt az esély rá, hogy elenged.
-Anya, Nicky mondta, hogy elmehetek velük Miami-ba! - jelentettem be neki.
-Na és a suli? - kérdezte anya.
-Ott is tudok tanulni. - válaszoltam.
Anya először nem engedte meg. Nicky-vel felmentem a szobámba, és megbeszéltük, hogy bevetjük a bociszemeket! Ez mindig bejött. Amikor lementünk, egyszerre mondtuk:
-LÉGYSZIII! - és közben bociszemeket vágtunk.
-Na jó, de csak 2 hét! - mondta szigorúan anya.
-Rendicsek! - kiáltottuk egyszerre, majd felszaladtunk a szobámba, és elkezdtünk csomagolni.
Barátilag nagyon szeretem Nicky-t. Olyan aranyos, rendes lány, és a szülei is! Nagyon örültem, hogy vele, ill. velük tölthetek az álomvárosomban 2 hetet!! Gyorsan összecsomagoltunk, felöltöztünk normális ruhába, és már szaladtunk is le.
-Hova-hova ilyen sietősen? - állta el anya az utunkat.
-Miami-ba!! - kiáltottuk.
-Na és a házi?
-Már rég kész! Szia! - és kiléptünk az ajtón.
Rohantunk Nicky-ékhez. Meg sem álltunk 1× sem. Kicsit nehéz volt, a 3 kg-s bőrönddel futni, de valahogy csak kibírtam... Amikor odaértünk, közölték Nicky szülei, hogy csak holnap este indulunk. Szomorúak lettünk, de észrevettük, hogy anya ott áll mögöttünk! Csak ennyit hallottunk anyukáink beszélgetéséből:
-Jó, és meddig...? Holnap... Mikor...? Holnap... Okés, akkor megbeszéltük! Szia!
Utána kifaggattuk Nicky anyukáját. Azt mondta, azt beszélték meg, hogy ott aludhassak náluk!! Juppy!
-Akkor mostmár 2 hét és 1 nap!! - nevettünk Nicky-vel.
Gyorsan eltelt a kedd (mert az nap kedd volt), és nemsokára este lett. Indultunk!! Végre! Vár az álomváros, MIAMI!!! Nagyon örültünk Nicky-vel, annyira, hogy a kocsiban egyfolytában énekeltünk, röhögtünk és ugráltunk. Nicky szülei alig tudtak minket leállítani.